I have a distaste for places that are fake, that try to hide their true identity. But Boston - after almost 20 years - won my heart again. This is a city that stayed what has always been, which is nothing more and nothing less than a simple place with fishing boats, with good food and friendly people.

For visitors arriving from Europe, Boston can give what it is best at, familiar-looking streets, bitter beer (evoking the memories of some home-brew), brick houses and sea-food that makes you revisit the idea of eating things with tentacles. 

Places do not need names to be good. Restaurants evidently do not need names to serve wonderful, fresh sea-food to be remembered. If places have names, it does not really matter if the name is odd or seem to be misplaced. It is all right if you find Mike's Pastry in the North End, and all the great Italian restaurants in Hannover Street.

I guess, Boston only got a name so that somehow people and pilots can find it. Because when you get there, you are simply in a town where you can have your favorite calamari with a glass of chardonnay. And then you just stare out of the window of No Name Restaurant and feel safe, despite the fact that it is 30 degrees and you woke up to see yet an other snowstorm of America from the window of your hotel room.

New England - ahogy én szeretem

Nem nagyon kedvelem az olyan helyeket, amik elrejtik az igazi arcukat. De Boston - húsz év után - megint  megnyert magának. Ez a város az maradt, ami mindig is volt, egy egyszerű helyhalászhajókkal, kiváló ételekkel és kedves emberekkel.

Az európai látogatók számára ez a város azt tudja nyújtani, amiben a legjobb. Ismerős utcákat, keserű sört, amitől az embernek otthonérzése támad, rég nem látott téglaházakat, no meg olyan fajta tengeri ételeket, ami elgondolkodtatja a szárazföldi ételekhez szocializálódott látogatót is.

Végeredményben nem kell ahhoz név, hogy kedveljünk egy helyet. Mi több, egészen biztosan nem kell flancos név ahhoz, hogy egy étteremre emlékezzünk, ha felejthetetlen tengeri ételeket szolgál fel. Ha mégis van név a gasztroélményhez, az lehet furcsán nem odavaló is, mint a rengeteg olasz étteremé a Hannover Streeten.

Bostonnak talán csak azért van neve, hogy az idelátogató túristák is megtalálják, a pilóták pedig mégiscsak le tudjanak szállni valahol. Mert ha egyszer ideértünk, már mindegy a név, elég tudnunk, hogy olyan helyen vagyunk, ahol hozzájuthatunk a kedvenc tintahalunkhoz egy pohár jó chardonnay kiséretében. Aztán csak bámulunk kifelé a Nevenics Étterem ablakán, és akkor is biztonságban érezzük magunkat, ha a tintahalhoz nincs mángold, és aznap reggel ismét hóviharra ébredtünk a hotelszobánkban.

Trackback address for this post::

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.