There aren't many cities that look good in November. I have never seen Berlin in November but I expect it to look great. Kriszta Slachta can tell us if I am right or wrong.

The other city that looks great even in this time of the year is New York. Even from a distance, as we did not yet make it into the city this time, only to Ellis Island.

I am not a Bright Lights Big City person. Still, when I saw The City my heart leapt. It has changed a lot since I saw him for the last time 18 years ago. I have changed a lot since he saw me 18 years ago. But our feeling of mutual love did not change. I greeted the tall buildings as we greet a long-lost brother. And the buildings greeted me as a long-lost sister.

I felt as immigrants felt when they saw the Statue of Liberty from their ship. Releived and free. Yes, I miss the Twin Towers from the landscape but I remember them as dear friends who have passed away. Their memory is with me.

The city has an aura of vibration, of being alive, of home. Even to those people who don't belong to him. I need to see him again soon. Eye to eye. We have so many things to talk about.

Kevés olyan nagyváros van, amelyik vonzó tud maradni novemberben is. Még sosem jártam novemberben Berlinben, de azt gondolom, Berlin mindig vonzó. Slachta Kriszta a megmondhatója, hogy így van-e vagy sem.

A másik nagyváros, amelyik az évnek ebben a szakában is szexepíllel bír, az New York. Még bizonyos távolságból is vonzó, merthogy most nem jutottunk el hozzá egészen, csak messziről néztük, az Ellis Island-ről.

Nem vagyok nagy rajongója a megapoliszoknak, mégis valahányszor meglátom New Yorkot, majd kiugrik a szívem. Sokat változott mióta 18 éve utoljára láttam, én is sokat változtammióta 18 éve utoljára látott. De az egymás iránt érzett kölcsönös szeretet semmit sem változott. Úgy üdvözöltem az épületeket, ahogy rég nem látott fivért szokás. Az épületek pedig úgy üdvözöltek, mint rég elveszett és újra megtalált nővérüket.

Úgy éreztem magam, mint annak idején a bevándorlók a hajón, amikor meglátták a Szabadság Szobrot. Megkönnyebülten és szabadon léptek partra. Igen, persze az Ikertornyok hiányoznak a képből, de úgy gondolok rájuk, mint elveszett barátokra. Az emlékük velem van.

A Város vibrál, él, az otthon ismerős érzésével hív mindenkit. Még azokat is, akiknek nem az otthona, még azokat is, akik igazából nem tartoznak hozzá. Látnom kell újra, szemtől szembe. Annyi mesélnivalónk van.

Trackback address for this post::

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.