I had to face with the minor but annoying problem of my decision to use a Hungarian blogsite. Those readers who would like to make a comment have to first get registered on the Inda blogsite. This is a fairly easy process once you get through some basic Hungarian.

Click on the register word. Then you have to type in some information about yourselves:

e-mail cím: e-mail address

jelszó: password

jelszó megerősítése: password again

nick: nickname

értesítési cím: e-mail address where you might get some information from blog.hu (I have never got any so far so do not worry.)

ellenőrző kód: security code (Well, this is the tricky one, sorry. There you can see a captcha code (??) BUT it might require the use of bizarre Hungarian characters like ö, ú, ű etc. Of course many people don't have those characters on their keyboard unless they are about to learn Hungarian language and thus have invested heavy dollars in obtaining a keyboard with those characters. If you are not one of those many people don't worry. Just push the reload button on your computer until you get a nice international code. This you should do BEFORE typing in your e-mail etc. otherwise you might have to type in those data again. If you are lucky you get a good code under ten clicks.)

I hope I could help and now you feel a strong urge to learn Hungarian language which is strange but beautiful.

Praktikus tanácsok kommentelni vágyóknak

A bejegyzés az angol anyanyelvű kommentelni vágyok megsegítésére született. Tulajdonképpen arról szól, hogyan is kell regisztálniuk, hogy kommentelni tudjanak. A magyar olvasók kiváló szövegértésében bízva nem ismételném meg a bejegyzést magyarul.

I was happy to learn that the title for this blog was related to the ocean.  For generations the lives of many members of my family have revolved around the sea.  My father operates a marina, two uncles have been fishermen and my grandfather was a ship builder.  Having grown up on an island, I spent a great deal of my childhood in and around the water.  The sea is definitely in my blood.

I have chosen the nickname “Evening Tide” to reflect my love of the sea.  The ebb and flow of the tide can easily be compared to life.  Throughout life one experiences highs and lows, ups and downs.  Spending a year in Hungary creating new friendships and experiences offers the possibility of a “high tide” moment in my life.

Having spent twelve years teaching English to students from around the world I feel that I am able to anticipate many of the challenges our newcomers will experience.  However, at the conclusion of my year in Hungary I am sure that I will return with a new-found empathy and understanding for those who are trying to adapt to a new country, culture, and language. 

So as I prepare to embark on this journey, sailing on the out-going tide of hopes and dreams I cannot help but be reminded of the interconnectedness of us all.  We all feel the pull of the tide, that unseen force which propels us onward.  It is with great anticipation that I post this first of many thoughts and impressions of a year spent across the sea.

Mark Deebold  (Evening Tide)

“The illimitable, silent, never-resting thing called Time, rolling, rushing on, swift, silent, like an all-embracing ocean-tide, on which we and all the universe swim like exhalations, like apparitions which are, and then are not”

            - Thomas Carlyle

“I am you; you are ME.  You are the waves; I am the ocean.  Know this and be free, be divine.”

            - Sri Sathya Sai Baba

More than a week ago I took part in an orientation in Budapest. For weeks now I am a bit disoriented so it seemed to be a good idea. I spent the whole day with people I hardly knew at all or with people I had never met before.

It is really interesting that if you have limited time to talk to somebody you find your shortcuts, you don't spend time talking about things that are not important from the point of view of a fast verbal interaction. For me, it is one of the most interesting things in life how fast one can make contacts, or even build friendships. 

On the boat trip I met an American teacher from Maine. She was really open-minded and friendly; talked a lot about her life in Hungary and her impressions. She is a great person, very much like my friends in Hungary or in the USA.

We have been writing e-mails to each other with Mark for a few weeks now and I feel like we have known each other for ages. I have even started to feel a bit sorry that we are actually exchange partners, so we will only meet for a few days before he leaves the USA.

I know it might seem strange, I feel I have already made new friends, like Beatrice, for example. And I have started to miss my old friends from the States stronger than before, too. I am getting oriented indeed.

Orientáció

Már több mint egy hete, hogy részt vettem egy orientáción Budapesten. Hetek óta kicsit elveszettnek érzem magam, úgyhogy ez kifejezetten jó ötletnek tűnt. Egy egész napot töltöttem olyan emberekkel, akiket alig ismerek, illetve akiket akkor láttam életemben először.

Igazán érdekes, hogy ha az embernek csak rövid idő áll rendelkezésére, hogy valakivel beszélgessen, rögtön megtalálja a rövid utat. Nem tölt időt felesleges kommunikációs körökkel. Számomra az egyik legérdekesebb dolog, milyen gyorsan is lehet kapcsolatot, sőt akár barátságot is építeni valakivel, akit addig nem ismertünk.

A hajókiránduláson találkoztam egy tanárnővel, aki Maine-ből jött. Nyitott és barátságos volt. Sokat mesélt a magyar tapasztalatairól, élményeiről. Nagyszerű ember, nagyon is hasonlít a magyar vagy az amerikai barátaimra.

Már hetek óta e-mailezünk Markkal, kezdem úgy érezni, egész régóta ismerem. Kicsit sajnálom is, hogy cserepartnerek vagyunk, így csak néhány napra tudunk majd találkozni mielőtt Mark elindul Magyarországra.

Tudom, furcsán hangzik, de úgy érzem, már új barátokat is szereztem, mint például Beatrice. A régi amerikai barátaim pedig egyre jobban hiányoznak. Lassan valóban irányba kerülök.

Dear Readers,

I have decided to change the subtitle a bit as my exchange partner, Mark, seems to be ready to take part in sharing his future experiences about teaching and living in Hungary in this blog. Hence I have decided to make him editor and it means that this site will be even more colorful than originally planned. Now we can feel like Robert Burns, over the ocean but from two points of views (American and Hungarian) at the same time.

Hopefully, I'll also have some time during the weekend to add a few more pictures to the site.

Kedves Olvasó,

Úgy döntöttem, megváltoztatom a blog alcímét, mivel cserepartnerem, Mark, kész megosztani magyarországi tapasztalatait velünk itt a virtuális hullámok között. Ő is szerkesztője lesz hát majd a blognak. Ez azt is jelenti, hogy az oldal még színesebb lesz, mint azt kezdetben reméltem. Így lehetünk hát egyszerre majd mindannyian az óperenciás tengeren innen és túl is.

Remélhetőleg hétvégén lesz időm arra is, hogy kicsit képbe kerüljön az oldal.

The idea of a travel blog came into my mind a few weeks ago when one of my students suggested uploading my future photos into my flickr album. I realized that although it's a good idea, how much better it would be to write about my impressions as well.

This blog can give me the opportunity to keep in touch with my students (or rather ex-students) and colleagues in Hungary. Also, it might help me integrate into a new community.

I wonder how interesting a Hungarian teacher's impressions will be for American students and teachers. It is yet to be seen.

All in all, we can say this blog is an experiment to prove that the way people see things and think about life is not simply and solely determined by their home country, by their mother tongue, by the culture they bring from home. That there is something simply human inherent in all of us.

In this blog everyone is welcome to say/write what's on his/her mind using either his/her own name or chosing a nick as it is quite usual in blogs.

When chosing my nickname, Waver, I had several things on my mind; the waves of the ocean I love so much, the hands of my friends waving good-bye to me in Hungary, and also the idea of difficult decisions.

All the entries will be both in English and Hungarian but comments can be made in any language you feel like using. (Although English could serve well as our Lingua Franca.)

I really hope we'll  have fun getting to know each other surfing the waves of visions.

May 8th 2009       Ingrid Alexovics (Waver)

Egy utazós blog ötlete néhány hete fogalmazódott meg bennem, amikor egyik diákom azt javasolta, Amerikában készült képeimet majd töltsem fel a flickr albumomba. Ezt jó ötletnek tartottam, de aztán az jutott eszembe, mennyivel jobb is lenne, ha a benyomásaimról is lenne hova írni.  Hiszen egy blog lehetőséget teremthet arra is, hogy tartsam a kapcsolatot itthon maradó diákjaimmal és kollégáimmal, másrészt talán abban is  segít, hogy beilleszkedjek egy új közösségbe.

Nagyon kíváncsi vagyok, egy magyar tanár élményei mennyire lesznek érdekesek amerikai kollégái és diákjai számára. Majd kiderül.

Mondhatjuk úgy is, ez a blog kísérlet arra, hogy bebizonyítsuk, az emberek világlátása, gondolatai nem kizárólagosan szülőhazájuk, anyanyelvük, kultúrájuk által meghatározottak, hanem van valami ezek felett álló, egyszerűen csak emberi vonatkozás, ami mindannyiunkat összeköt.

A blogban mindenki szabadon véleményt nyílváníthat saját nevével avagy nickname használatával. (Az én blogban használt nevem, a Waver talán némi magyarázatra szorul. A rövidség kedvéért maradjunk annyiban, a névhez az angol szó magyar jelentéseiben érdemes kutakodni, lásd még az angol nyelvű bejegyzést.)

Minden bejegyzés két nyelven születik majd, angolul és magyarul, de a kommentek bármilyen nyelven íródhatnak.

Nagyon remélem, hogy mindannyian élvezni fogjuk az ismerkedést egymással.

2009. május 8.          Alexovics Ingrid  (Waver)