More than a week ago I took part in an orientation in Budapest. For weeks now I am a bit disoriented so it seemed to be a good idea. I spent the whole day with people I hardly knew at all or with people I had never met before.

It is really interesting that if you have limited time to talk to somebody you find your shortcuts, you don't spend time talking about things that are not important from the point of view of a fast verbal interaction. For me, it is one of the most interesting things in life how fast one can make contacts, or even build friendships. 

On the boat trip I met an American teacher from Maine. She was really open-minded and friendly; talked a lot about her life in Hungary and her impressions. She is a great person, very much like my friends in Hungary or in the USA.

We have been writing e-mails to each other with Mark for a few weeks now and I feel like we have known each other for ages. I have even started to feel a bit sorry that we are actually exchange partners, so we will only meet for a few days before he leaves the USA.

I know it might seem strange, I feel I have already made new friends, like Beatrice, for example. And I have started to miss my old friends from the States stronger than before, too. I am getting oriented indeed.

Orientáció

Már több mint egy hete, hogy részt vettem egy orientáción Budapesten. Hetek óta kicsit elveszettnek érzem magam, úgyhogy ez kifejezetten jó ötletnek tűnt. Egy egész napot töltöttem olyan emberekkel, akiket alig ismerek, illetve akiket akkor láttam életemben először.

Igazán érdekes, hogy ha az embernek csak rövid idő áll rendelkezésére, hogy valakivel beszélgessen, rögtön megtalálja a rövid utat. Nem tölt időt felesleges kommunikációs körökkel. Számomra az egyik legérdekesebb dolog, milyen gyorsan is lehet kapcsolatot, sőt akár barátságot is építeni valakivel, akit addig nem ismertünk.

A hajókiránduláson találkoztam egy tanárnővel, aki Maine-ből jött. Nyitott és barátságos volt. Sokat mesélt a magyar tapasztalatairól, élményeiről. Nagyszerű ember, nagyon is hasonlít a magyar vagy az amerikai barátaimra.

Már hetek óta e-mailezünk Markkal, kezdem úgy érezni, egész régóta ismerem. Kicsit sajnálom is, hogy cserepartnerek vagyunk, így csak néhány napra tudunk majd találkozni mielőtt Mark elindul Magyarországra.

Tudom, furcsán hangzik, de úgy érzem, már új barátokat is szereztem, mint például Beatrice. A régi amerikai barátaim pedig egyre jobban hiányoznak. Lassan valóban irányba kerülök.

Trackback address for this post::

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.