I have been asked several times by now (by friends, family and students) to point out the biggest difference between home and host country. To give the essence of the United States, preferably in one short sentence.

I have been thinking hard, and realized (took me a couple of months) that there is no such sentence. I cannot say anything about the United States, its economy, its educational system, its people, its healthcare in general. What I can talk about are simply my impressions.

I know, my friends and family will understand what I am to write now. I miss them greatly, but after spending almost 5 months here, I got to like this country. I have to explain why.

I still think Hungary is probably the greatest country in the world. For food, for friendships, for festivals, for the most intelligent or creative brains in the world you must come to my home country.

Here, as a compensation, I have the colors. I think this is what I missed from my life the most. Life here is in technicolor. Every day when I go to pick Bori up from school I am amazed at the colors I see. I wait for her at the end of the corridor, children pass me by, and, my God, they are every color. I cannot stop feeling hilarious when I look at them. I just love that God had a vision in colors when he decided to make men. The colors of the rainbow, I think to myself, when I see these little kids passing me by in their colorful wintercoats.

I just love that people are not black or white, not right or left. Just people. Characterized by the things they do rather than by the things they have. Something to really think about right after we have adopted Thanksgiving.

Az élet színes, szélesvásznú változata

Már elég sokan és sokszor kérték, barátok, rokonok, tanítványok, fogalmazzam meg végre, mi is, amiben Amerika más Magyarországhoz képest. Hogy fogalmazzam már meg ezt az egész amerikaérzést, persze lehetőség szerint egy rövid mondatban.

Elég sokat gondolkoztam, kellett is hozzá pár hónap, mire rájöttem, hogy ilyen mondatot én nem tudok mondani. Nem tudok mit mondni a gazdaságról, az okatatási rendszerről, az emberekről, az egészségügyi ellátásról úgy általában. Amiről beszélni tudok, azok pusztán a benyomásaim.

Tudom, a barátaim és a családom megértik, amit írok. Nagyon hiányoznak, de közel öt hónap után megszerettem ezt az országot. Persze magyarázok.

Továbbra is azt gondolom, Magyarország a világ egyik legnagyszerűbb helye. Ha jó ételeket akarsz enni, ha igazi barátságokat akarsz kötni, ha valóban okos és kreatív emberekkel akarsz találkozni, Magyarországra kell jönnöd.

Itt viszont kárpótlásul minden színes. Azt hiszem, ez hiányzott a legjobban az otthoni életemből. Itt az élet színes szélesvásznú. Minden nap, amikor Boriért megyek az iskolába, elvarázsonak a színek. Ott állok a folyosó végén, a gyerekek libasorban mennek el mellettem, és édes Istenem, mindegyik másmilyen. Egyszerűen jókedvű leszek, amikor meglátom a sok színt. Nagyszerű dolog, hogy Istennek volt színlátása, amikor az emberiség jutott eszébe. Mint a szivárvány, gondolom magamban, amikor a gyerekek elmennek mellettem a színes télikabátjaikban.

Egyszerűen szeretem, hogy az emberek nem feketék vagy fehérek, hogy nem ilyen vagy olyan oldaliak. Szeretem, hogy az embereket inkább az határozza meg, amit tesznek, és nem az, amit birtokolnak. Ezen is érdemes elgondolkodni mindjárt azután, hogy örökbefogadtuk a Hálaadást.

Trackback address for this post::

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.