As it is, this entry is still not about everyday life in New Jersey. But we are getting closer by the day. Just you wait!

Last weekend we managed to get ourselves together and actually set off to visit Philadelphia. A city I have never been to before. We set off a bit late after doublechecking the route on the Internet there. On the way back I realized checking the route back home is even more important. Or would have been.

Philadelphia is an interesting city with lots of things to see alone and much less to see with two children. Nevertheless, we did see some of the sights. The Liberty Bell for example which Bori calls Riberty Bell for some reason.

I was a bit worried as the town has not such a good reputation for safety but we had no problem at all. Indeed, we limited ourselves to the most popular tourist sights.

Getting to know a city is possible in many ways. I myself prefer leasurely walk following less the tourist routes than rather the route of the locals. This time it was not possible but hopefully one day I will be able to grab a friend who after 15 minutes of walk does not start whining about food. Or drinks. Or being tired.

I have some pictures to share here. Enjoy.

Az a helyzet, ez a bejegyzés még mindig nem a mindennapokról szól. De minden nappal közelebb kerülönk a mindennapokhoz itt is.

Az egyik elmúlt hétvégén sikerül összeszednünk magunkat és elindultunk, hogy megnézzük Philadelphiát. Még sosem jártam ott. Kicsit későn indultunk, mert igyekeztem alaposan áttanulmányozni az útvonalat az Interneten odafelé. Hazafelé persze rá kelltt ébrednem, az útvonal ismerete visszafelé talán még fontosabb. Vagy legalábbis az lett volna.

Philadelphia érdekes város, sok látnivalóval, ha az ember egyedül megy. Két gyerekkel kicsit kevesebb látnivalót lehet betervezni, de azért még így is sikerült megnézni egy-két dolgot. A Liberty Bellt, például, amit Bori valamiért azóta is Riberty Bellnek titulál.

Kicsit aggódtam, mert a városnak meglehetősen rossz híre van, már ami a közbiztonságot illeti, de szerencsére nem volt semmi gond. Az is igaz, igyekeztünk a turistaútvonalakra limitálni a sétát.

Egy város sok módon meg lehet ismerni. Én a magam részéről szívesebben sétálok a helyiek nyomában, semmint a turisták útvonalait követve. Erre most nem volt lehetőség, de egy napon majd talán alkalmam lesz egy baráttal sétálni arrafelé, aki nem kezd nyafogni 15 perc után amiatt, hogy éhes. Vagy szomjas. Vagy fáj a lába.

Van néhány kép az antituristákról itt.

Trackback address for this post::

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.